Hozzávalók:
12 nagy kiflihez:
60 dkg finomliszt
1 tk. só
3 ek. cukor
1 tojás
2 tojás sárgája
3 dl langyos tej
6 dkg puha vaj
3 dkg friss élesztő
Töltelék:
zacskó főzős vaníliás pudingpor
3 dl tej
4 ek cukor
3 dkg margarin
a finish-hez:
10 dkg cukor
1 csapott evőkanál fahéj
3 dkg vaj
Recept:
Én is beálltam a sorba, mint a birka, mert nem bírtam nézni, hogy már mindenki elkészíti ezt csodás, gusztusos, isteninek látszó finomságot. Egy szép szombat délután gondoltam egyet, és megsütöttem jómagam is. Ezt a kifli tényleg érdemes elkészíteni!
A tésztája foszlós, rettentően puha, kicsit a kürtöskalácsra emlékeztet, a benne rejlő vanília krémmel pedig mennyei édesség.
Akinek van dagasztógépe, annak tényleg nagyon könnyű dolga van. Csak bele kell dobálni az üstbe meghatározott sorrendben mindent, aztán már csak a formázás, gyerekjáték.
A sorrend pedig: alulra kerüljön a tej és az élesztő rá a cukor, liszt és utána többi. A gép szépen megdagasztja, megkeleszti nekünk a tésztát, ami szép selymes felületű és rugalmas lesz.
12 részre osztjuk az eredeti recept szerint, bár én kicsit nagynak találtam így a kifliket. Ovális körré nyújtjuk a tésztakupacokat. Az alsó felüket berácsozzuk derelye szaggatóval úgy, hogy az alján ne vágjuk át teljesen a tésztát. A tetejébe, kis kupacba kerüljön a töltelék. Innen tekerjük fel a tésztát, úgy, hogy az oldalain kissé lenyomkodjuk, hogy ne legyen a tölteléknek módja kifolyni. A tekerés módját az eredeti receptben is jól látni.
A töltelékhez egy csomag vaníliás pudingport főztem fel a megadott cukorral és tejjel, majd amikor kihűlt kihabosítottam a margarinnal.
A kifliket még fél órán át pihentetjük, majd előmelegített, 170 °-os sütőben durván 20 perc alatt készre sütjük.
A kész kifliket még melegen olvasztott vajjal megkenjük, és a fahéjas cukorba forgatjuk